Vulkán túra
Szombaton indultam ötödik alkalommal a Börzsönyben rendezett Vulkán túrán. Ez nem verseny, hanem egy teljesítménytúra, amit edzésként futunk tél elején. Egy kemény maraton 2300 méter szintemelkedéssel, rengeteg indulóval.
Számomra azért is kedves és fontos, mert ez volt az első igazi túrafutásom 8 éve. Akkor az edzőmmel Lőrincz Olivérrel futottam. Nagyon tanulságos volt és borzasztó kemény. Azóta ahányszor visszatértem, egy kicsit mindig más volt. Volt már nagy hó, sár, mínusz 10 fok. Egy dolog maradt csak változatlan: mindig megszenvedtem.
Az idén a két vizslámmal futottam, leginkább csak hármasban, de néha kaptunk társaságot. Reggel esett az eső, ami miatt kicsit aggódtam, féltem, hogy fázni fognak a kutyák, de szerencsére egy órán belül elállt. Igazából végig szép idő volt, kivéve a Nagy Hideg-hegyet, ahol erős, hideg szél fújt, de ott nem időztünk sokáig.
Előtte nap a 4 és fél órás autózás közben elgondolkodtam párszor, hogy egy futásért miért is utazom ennyit? Aztán nem maradt kérdés. Az útvonal tényleg gyönyörű, az erdőben kanyargó keskeny, avarral borított ösvényekkel, a fák közt néha felbukkanó napsütéssel, néhol az idén sárral, máshol a tájat mesebelivé varázsló köddel. A furcsa az volt, hogy mennyire tudtam élvezni és igazából tudtam könnyedén futni! Lehet, hogy azért, mert legutóbb a Börzsönyt 9 kilós zsákkal a hátamon jártam be? :-) Nem tudom. Nem tartom magam terepfutónak, de úgy éreztem egész másként mozgok terepen, mint pár éve. Nagyon örültem, hogy a könnyed érzés mellet, csaknem 1 órát javítottam az eddigi időimhez képest.
Klassz volt ennyi ismerőssel találkozni, igazi ünnepnap.