Tervezés
Tervezni kell… de rugalmasan!Aki ismer, tudja: én és a tervezés elválaszthatatlan páros vagyunk. Komolyan, egy-egy verseny előtt több hónapra előre nagyvonalazok, aztán jön az egy hónapos, szigorúbb menetrend, heti fő célokkal. Ez nekem olyan, mint egy jó kávé reggel: megnyugtat és segít, hogy ne csússzanak ki a dolgok a kezemből. Tervezés nélkül az egész napom egy káosz lenne, a legfontosabb teendők pedig valószínűleg a „majd holnap” fiókban landolnának.De itt jön a csavar: a rugalmasság legalább ennyire fontos. És persze az önismeret is. Én folyamatosan monitorozom magam – az órámnak hála gyakorlatilag egy két lábon járó adatbázis vagyok. HRV? Csekk. Nyugalmi pulzus? Csekk. Alvásminőség? Csekk. Indulhat a nap.
A múlt héten jött az érzés: „Ma nincs kedvem futni.” Ez azért nem gyakori, úgyhogy gyanút fogtam: láttam is, hogy a számok sem velem vannak – minden értékem azt mutatta, valami munkálkodik bennem, bár nem fájt semmim, valahogy erőtlen voltam. Így pár könnyebb nap következett, a hétvégi Szerelmes Füredet pedig elengedtem. Volt ugyan terv, de hallgattam a testemre (és az okosórámra).Hétfőn pihenőnap, semmi mozgás – még mobilizálás sem. Tegnap is csak lazán mozogtam. Mára egy 4 óra terepfutás volt betervezve. Úgy indultam neki: „Figyeljük a jeleket, és ha kell, módosítunk.” Szerencsére nem kellett. Egy szuper délelőtt lett belőle, vizslákkal, a kék túrán. A tanulság? Van, hogy el kell térni a tervtől. És ez teljesen oké. A lényeg, hogy hallgass a testedre – aggodalom nélkül. Megéri!