Szabadság
Szabin vagyok!
Ez a két hét a pihenésé, a családé. Egyre ritkább az, hogy mind az öten együtt vagyunk a gyerekekkel, így most mint a szivacs szívom magamba a közös élményeket: a társasozást, a fürdőzést, sorozatnézést, supozást, nagy sétákat, közös étkezéseket. Már nagyon vágytam erre!
Persze a futás nem marad el a nyaralás alatt sem, de ez nem újdonság, így van ez már 18 éve. Ezek a hetek arra is kellenek, hogy átgondoljak pár dolgot. Kicsit sokat vállaltam mostanában, nagyon fáradt voltam az utóbbi időben. Talán sikerült fontossági sorrendbe tenni a dolgaimat, de ehhez szükségem volt néhány nyugalmasabb napra.
Annak nagyon örülök, hogy öt hónappal a műtéteim után szépen működnek a lábaim. Persze a tempóm még fényévekre a legjobb formámtól, de már lényegesen gyorsabb vagyok, mint tavaly nyáron, amikor már fél óra kocogás is szenvedés volt, 20 km után pedig csak sántikáltam napokig. Most végre tudok edzeni napi szinten, fájdalom nélkül, és örülök minden előrelépésnek, amiből szerencsére akad bőven.
Lassan összeállnak az idei tervek, amit persze boríthat a vírushelyzet, de van mit várni, és ez nagyon jó érzés!