Spartathlon
Nehéz megfelelő szavakat találni, hogy leírjam, mit érzek. Második év, hogy nem vagyok ott a Spartathlonon. Tavaly Chiléből követtem, idén itthonról. Hatalmas élmény volt, köszönöm a lehetőséget a Spartathlon Magyar Csapat Facebook oldal szerkesztőinek, hogy részesei lehettünk ennek a versenynek, szinte "testközelből". Leginkább a videókat szerettem: Csécsei Zoli villámfrissítéseit, Bódis Tamás fókuszáltságát, Maráz Zsuzsi élre törését. Nagyon sokat kaptam tőlük. Szívből gratulálok a magyar dobogósoknak, ünnep ez az egész magyar ultrafutás számára! Simonyi Balázs futása is hatalmas volt, a célbaérkezését sikerült megkönnyeznem.
Azt gondoltam, már nem futok többé Spartathlonon, de a mai nap után újra elkezdtem vágyni rá.
Gratulálok minden teljesítőnek, akinek pedig az idén nem sikerült, kívánom, hogy mielőbb lelkesen tudja folytatni az edzéseit és könnyezzen helyettem is ma este, amikor kétszer meghallgathatja a magyar himnuszt!