Sarok napló -4.nap

Akik olvasták a könyveimet vagy követik a posztjaimat tudják, hogy nemcsak a sikerekről, örömteli pillanatokról, csillogásról szólnak, hanem a küzdelmekről, nehézségekről, fájdalmasabb dolgokról is - még ha ez kevésbé trendi is.

Szóval, úgy gondoltam, hogy a sivatagi versenyeimhez hasonló módon, most is egyfajta "naplóval" jelentkezem. Csak ez alkalommal nem a homokdűnék közötti élményeimről mesélek nap mint nap, hanem "futós életem" várhatóan legnehezebb periódusáról: a sarokműtétem körüli időszakról. Mert ez is hozzám tartozik.

Négy nap múlva fogják operálni a hónapok (sőt, talán már évek) óta fájdalmat okozó sarkamat, mivel más lehetőség már nincs arra, hogy valaha is normálisan, fájdalom nélkül tudjak futni.

Nem tagadom, be vagyok rezelve, egyre nehezebben alszom el, de még zajlanak a hétköznapok. Dolgozom, edzek - van, hogy napi hármat is - bár ma csak egy futóedzésem volt és bő fél óra nyújtás.

Készülök a kórházi létre: úgy gondolom, hogy pizsamában nem lehetek a műtét után - mert nem tudnám felvenni a rögzítésben lévő lábamra - ezért, mivel nincs egy "normális" hálóingem sem, ma beszereztem egyet. A tudatalattim azért működött a boltban, mert csak otthon szembesültem vele, milyen találó felirattal bíró darabot sikerült megvennem: "Dance all night, sleep all day". Háát, várhatóan nem fogom végigtáncolni ebben a hálóingben az éjszakákat...