Rozika
Ha előadást tartok gyakran felteszik a kérdést, van-e példaképem. Ilyenkor mindig azt válaszolom, hogy a nagymamám az. Igaz már nem él köztünk, de velem van, és lesz mindig. Nála erősebb és kitartóbb embert nem ismertem soha.
Persze vannak fantasztikus emberek, akikre szintén példaképként tekintek. Az egyikük Korcsmárosné Rozika. Nála pozitívabb és energikusabb embert nem sokat ismerek. Ma együtt tekertem vele 60 kilométert (ő kb. 70-et tekert, mert még ki is jött értem). Talán nem bántom meg vele, ha leírom, hogy 61 éves. Minden nap fut, teker és úszik. MINDEN NAP. Ismeritek biztos azokat, akik erre legyintenek: "Könnyű neki! Biztos felnőttek a gyerekei, nem dolgozik, más dolga sincs, mint mozogni!". Én itt már elgondolkodnék, hogy hányan edzenek napi 5-6 órát 60 éves koruk után, még ha esetleg nyugdíjasok is...
Esetében erről pedig szó sincs. Idős embereket gondoz: fürdet, etet, ápol. Lássuk be nem egyszerű feladat. Ma tekerés közben megkérdeztem fog-e ma futni?
- Már futottam.
- Mennyit?
- 18 kilométert.
- Mikor keltél?
- 4-kor. 4:20-kor indultam. Fejlámpával. Utána hazamentem, fürdettem, etettem, mostam, megfőztem.
Rozival 11:30-ra beszéltünk meg találkozót bringázásra. El kell mondjam, hogy a dombokon rakétaként lőtt ki mellőlem. 28 km/órás átlagot tekert a közel 70 kilométeren, ahol kaptunk bő 600 méter szintemelkedést is.
Bringa után nekiállt dolgozni, este pedig megy az usziba, hogy ússzon 1-2 kilométert.
Csak úgy láttam futni, tekerni, hogy sugárzik az arca. A mozgás terápia. Egyedül maradt lassan egy éve, de sosem sírt mások előtt. Kiment este és futott. Közben sírt, úgy hogy senki sem látta. Tőle az edzés nem elveszi az energiát, hanem tölti. Csakúgy, mint engem.
Egy bő évtized múlva nagyon hálás lennék, ha olyan lehetnék, mint ő.
