Rehabon
Újra az egyik kedvenc terepemen a kutyáimmal. Nem, még nem tudok futni, de már „muszáj voltam” kijönni, sétálni egyet. Azt hiszem, ennyire még egyik versenyem után sem voltam „rokkant”, a szokásosnál lassabban szedem össze magam. Igaz, még olyan sem fordult elő velem, mint most, hogy hiába mentem autóval a reptérre, múlt csütörtökön, amikor hazaértem, Gyurinak el kellett jönnie értem, mert nem tudtam hazavezetni. A lábfejem pár nap után szépen leapadt, a sebeim is meggyógyultak rajta, de amikor tegnap újra rendeltem, és sokat álltam, akkor nagyon égett - alig vártam, hogy két beteg közt kicsit le tudjak ülni. Összességében még nagyon gyenge vagyok - biztos nagyon mínuszban lehettem a verseny után, mert mióta hazaértem, szinte folyamatosan csak eszem. :-)
De a hangulatom kiváló, még nagyon sokat gondolok a versenyre, néha bevillan egy-egy pillanat, ami eddig kiesett.
Bár a célban arra gondoltam, hogy soha többet - de tudjátok milyen esendő egy ultrafutó - azért azóta már megnéztem, hogy milyen a másik két állomása ennek a 200 mérföldes sorozatnak. :-)
Igaz addig még újra kell tanulnom futni - remélem pár nap és megkezdhetem a „gyakorlást” és ismét futhatok egy keveset. :-)