Régi év - új év
2019 szilveszterén az egyik legizgalmasabb évemre vártam. Utazások a családdal, versenyek különleges helyszíneken. Tele voltam tervekkel.
A tavasz életem egyik legjobb formájában ért, majd miután márciusban futottam egy magamhoz képest szuper maratont edzésen, jött a Covid és az első célversenyem a 100 kilométeres OB elmaradt. Innentől ugrott minden, a 24 órás verseny, a Góbi sivatag… Nyáron aztán kiderült, hogy az Ultra Tisza Tó megrendezésre kerül, így bár nem terveztem, elindultam rajta. Győztem, de igazából inkább ürességet éreztem. Nem tett boldoggá a győzelem, mert egész másra vágytam. A sivatagok magányosságára, más kihívásokra. Őszre pedig világossá vált, minden elmarad, a Spartathlon és a második sivatagom is. Mindezek ellenére nagyon sokat edzettem. Az idén 977 óra 7 percet töltöttem edzéssel. Ez 2 óra 43 perc naponta, ami most az összesítéskor engem is meglepett. Rászoktam a napi két edzésre, ami nem csak futás volt, főleg mivel az év utolsó harmadában egyre gyakrabban akadályozott a mozgásban a sarokcsont fájdalmam, ami ugyan már évek óta jelezget, de az idén megérett rá a helyzet, hogy a végére járjak a dolognak.
Márciustól jógázom heti 2-szer, erősítek, augusztusban elkezdtem bringázni (nem keveset) és immár 2 hónapja ebben edző is segít. Legyőzve a félelmeimet - na még nem teljesen - elkezdtem úszni, ami majd egy külön posztot is megér. Mellette pedig a futások is mentek, de némileg csökkentet mennyiségben.
Őszinte leszek, imádok ennyi mindent csinálni, erősnek és motiváltnak érzem magam, így várom a 2021-et, amikor is január második hetében megműtik az egyik sarkamat, majd, ha minden jól megy, rá 6 hétre a másikat. Már van mankóm és vannak terveim. Őszinte leszek: félek kicsit. Nem tudom, mi vár rám. Ha 2020 bizonytalan volt, nekem a jövő év egyelőre még inkább annak tűnik. Viszont egy dolgot tudok, már vannak versenytervek. Ultrázni csak jövő november végén szeretnék, de szeretném kipróbálni magam más területen, ahol csak a tejesítés lesz a cél, viszont úgy gondolom támogatja majd a hosszú futsokhoz való visszatérésemet. A legfontosabb, hogy meggyógyuljon a lábam. Sokan fognak ebben segíteni, ami megnyugtat. Bízom benne, hogy a bringát elkezdhetem majd viszonylag hamar és úszni is mehetek. Erősíteni meg sínezett lábbal is lehet.
Kívánok mindenkinek nagyon boldog új évet a mai futásunkon készült képekkel, kedvenc futótársaimmal, ahol a Fuss pont most! kezdeményezés keretében egy jó célt is támogattunk.
