Namib Race - 0. nap
Namib Race - 0. nap
avagy lassan kezdetét veszi a verseny.
Úgy gondoltam, hogy mint minden magára valamit is adó fesztiválnak, úgy ennek a hét napos sivatagi versenybeszámoló - közvetítő hírfolyamnak is legyen 0. napja, amikor bár futás még nincs, de a versenyzők agya - szíve már úgy zakatol, dübörög, mint a 0. napon elsőként fellépő rockbanda a színpadon. Már minden a versenyről szól. Pénteken az utolsó futó is megérkezett a Namib-sivatag (és egyben az Atlanti-óceán) szélén fekvő város, Swakopmund előkelő hoteljébe, a versenyközpontba, hogy még egy utolsó éjjel kiélvezhesse a nyugati civilizáció minden előnyét - ágy, folyóvíz, internet, fürdés, több fogásos vacsora - hogy aztán szombat estére mindezen javaktól képletesen és a valóságban is igencsak távolra kerüljön. Ha esetleg tett egy kört a városban akkor két dolog meglepő lehetett számára amennyiben "tipikus" Afrikára számított: viszonylag hűvös (~15-18 C) van, délelőttönként ködös, felhős az idő, hideg szél fúj - amit csak délutánra tesz kellemesebbé a napsütés. Másrészt felmerülhetett a gyanútlan futóban, hogy esetleg nem egy namíbiai kisvárosban tette le a repülőgép, hanem valahol Bajorországban, mert jópár több Biergarten és Brauhaus feliratú vendéglátóegységet lehet felfedezni faberakásos házak falán, "hála" az egykori német gyarmatosítás utóhatásának...
Na, de vissza a versenyközpontba, ahol ma reggel megtörtént a versenyzők eligazítása. Ami a legfontosabb, Szilviék megkapták a pontos napi távokat. Eddig annyit lehetett tudni, hogy kb. 250 km-es lesz a teljes hossz. Ma kiderült, hogy többet kapnak a pénzükért a versenyzők, ugyanis (43+40+42+84+38+10=) 257 kilométert futhatnak. :-) Ezt követően mindenki szépen kipakolta a teljes felszerelését a zsákjából - mint valami zsibvásárban az árusok a portékájukat - hogy a szervezők lecsekkolják megvan-e minden kötelező felszerelés és az előírt napi energiabevitelnek megfelelő elemózsia. És bár nem boxmeccsre készülnek, megtörtént a mérlegelés is - igaz nem a sportolókat, hanem zsákjaikat mérték meg - csak az érdekesség kedvéért. A legnehezebb terhet egy kanadai futó fogja cipelni, akinek 14 kg-os pakkja van, míg a "győztes" Sandy Suckling lett Ausztráliából, akinek mindösszesen 5 kg-t nyomott a zsákja (vagy addigra elromlott a mérleg, mert hihetetlen, hogy fért el ekkora súlyban minden). Szilvi hivatalos eredményét nem találtam meg, de tegnap 11 kg-t mért (víz nélkül), ami kicsit elkeserítette, mert tavaly az Atacama-sivatagban kicsit könnyebb volt a zsákja - úgyhogy első felindulásában kivette azt a fél kiló sós mogyorót, amit extra nasiként gondolt magával vinni. Próbáltam rábeszélni, hogy hagyja bent, mert hiányozni fog, és a végén megint kunyerálnia kell majd az élvezettel ropogtató sátortársaitól, mint tavaly. :-) Nem tudom, hogy döntött, de remélem majd ezt is megírja. Elvileg naponta egyszer kapok majd levelet tőle, amiben elmeséli mi történt vele aznap - amit természetesen majd itt közzé is teszek, várhatóan az esti órákban.
Ebédre még egy pizzát evett Szilvi, aztán egy óra körül szálltak fel a buszra, ami elvitte őket a vasárnapi rajt helyszínére, az első táborhelyre. Innen küldte meg első e-mailjét:
"Szerencsésen megérkeztünk bő 3 órás utazás után. Nagyon jó fej mindenki. A szervezők cukik, emlékeznek rám tavalyról. Szerencsére már két kutyabolond lánnyal is összeakadtam. Az egyik sátortársamnak, egy izraeli lánynak sajnos nem jó a matraca, szegény nem fog jól aludni. Ettem, amennyit csak tudtam, plusz 2 forró csokit is megittam. Jólesett, mert hideg van - ha befejeztem a levelet, megyek is a tűzhöz melegedni. Klassz a táj: homok, kő, a távolban hegyek, amik narancs színűek a naplementében. A tábor szélén lobognak a zászlók, köztük a magyar is. Várom a futást!"
Mit is tehetnék hozzá: indulhat a buli, hadd szóljon!...
Néhány szó még a versenyről, hogy pontosan, miről is van szó: a Namib Race egy hat szakaszból álló 257 kilométeres, önellátó verseny a Namib-sivatagban, a "Racing the Planet" versenysorozat része, mely 4 sivatagi futásból (Atacama, Namib, Góbi + egy változó helyszínű) és ráadásként egy antarktiszi versenyből áll. A futók mindent magukkal visznek, amire szükségük lesz a 7 nap során (ruha, tisztálkodási eszközök, étel, hálózsák stb). Amit a szervezők biztosítanak: víz (ivásra), forró víz a táborhelyen (kávénak, ételeknek) és sátor. A napi szakaszok idejét összeadva alakul ki a verseny végeredménye. Az idei év különlegessége, hogy 16 korábbi győztes hívtak meg, ezért "Race of the Champions" alcímet adták a versenynek. 30 országból érkeztek futók, a legfiatalabb 22 éves, a legidősebb induló 70! 32 nő és 94 férfi vág neki a távnak. A magyar színeket egyedül Szilvi képviseli a korábbi években tudomásunk szerint egy magyar, Roskovics Miklós teljesítette ezt a versenyt (aki sok tapasztalatot adott át Szilvinek, amit ezúton is köszönünk.)
A verseny honlapja: https://www.racingtheplanet.com/namibrace/live
Facebook oldala: https://www.facebook.com/racingtheplanet/
Instagram: https://www.instagram.com/racingtheplanet/
Köszönet - fő támogató: MOL csapat, kiemelt támogató: Szerencsejáték Zrt., támogatók: GARMIN.hu, Rudy Project Hungary, Miénk a terep, #guforit, Compressport Hungary, Nopp, KILPI
Lubics György