Murafölde Maraton
Eszméletlen mázlista vagyok: két hete még álmaim versenyén futottam, most meg a legjobb barátaim által szervezett Murafölde Maratonon, ahol nem tudok betelni a látvánnyal. Hihetetlenül gyönyörű helyen élünk! Épp egy erdészeti úton kanyargunk fölfelé és csak ámulok az őszi erdő színein. Az időnként ködös táj, majd a ködön át felbukkanó nap még varázslatosabbá teszi az egészet… Hihetetlen csönd van. Én pedig futok. Nem kell visszafogni magam, mint 2 hete, megyek ahogy jólesik. Nem nézem a pulzust, tempót, csak élvezem. A "Moab240" óta csak rövideket futottam, mentem volna, de tudatosan visszafogtam magam. Még ha nem is éreztem semmi extrát a verseny után, azért nyilvánvaló, hogy pihenésre van szükségem. Munka, otthoni teendők vannak bőven, így a futás volt, amit nagyon visszavettem. Próbáltam enni, inni sokat, és amennyit lehet aludni is.
Egészen csütörtökig úgy gondoltam, hogy a hétvégi versenyen is csak félmaraton futok, de tudtam, hogy nagyon bánnám, ha nem nézném meg a teljes távot, így a maraton mellett döntöttem. Nem is bántam meg! Szépen frissítettem, és ahogy fogyott a táv, egyre bátrabban futottam. Így sikerült mindegyik tízest kicsit gyorsabban futni, mint az előzőt. A pályában 800 méter szintemelkedés volt, de abszolút gyors, jól futható terep. Dagonya épp csak annyi, hogy emlékeztesse a futókat, hogy mégis Zalában vagyunk.A verseny előtt úgy gondoltam, hogy 6 perces átlaggal maximálisan elégedett lennék, így az 5:42-esnek nagyon örültem. A célban sütitől, palacsintától, minden finomságtól roskadozó asztal, nagyon szép, egyedi díjak. Szuper verseny volt