Moab240, -5.nap
Pénteken este megérkeztünk a Moab felé vezető utunk első állomására, Estes Parkba. Ez egy kis városka a Sziklás-hegység Nemzeti Park lábánál. Az ablakon kinézve havas hegycsúcsok, csodás látvány… Olyan, mintha tengerszinten lennénk a magas hegyek tövében, de az első reggeli futásnál kétszáz méter után azért jelezte az asztmám, hogy ez a város biza’ 2300 méteren fekszik, ahol az én tüdőm már szépen sípol és küzd. Nem igazán volt komfortos így futni, de nem bántam, hiszen a Moab240-en is felmegyünk majd 3000 méterre, legalább nem ott kapja az első sokkot a tüdőm. Nagyon klassz egyébként, hogy itt szabadon élnek vapitik (hatalmas termetű szarvasfélék), amikkel mindig találkoztunk a futásaink során. Bár a nap gyönyörűen süt, a hőmérséklet igencsak hűvös, konkrétan az összes meleg holmim rajtam volt tegnap, amikor a nemzeti parkban kirándultunk. Nekem, aki imádja a meleget, ez sem könnyű, de a verseny nagy részén szintén elég fagyos időre lehet számítani, ígyhát ezt is szokom legalább. Meg kell még barátkoznunk a 8 óra időeltolódással is, igaz a versenyen majd úgyis összefolynak a nappalok az éjszakákkal. Ma reggel futottunk még egyet Gyurival, és lassan indulunk tovább Moab irányába. Útközben megállunk még 2 napra a hegyek között, és kedden érkezünk majd a verseny helyszínére.