Mi a győzelem?
“Soha ne akarj különb lenni másnál. De mindig akarj különb és több lenni tegnapi önmagadnál.” Bátky Miklós - magyar református esperes.
Sportolókkal beszélgetve, posztokat olvasgatva folyamatosan látom a versengést, ami persze valahol egészséges, de vannak olyan megnyilvánulások, melyekkel nem tudok azonosulni. Ilyen például, hogy csak olyan versenyen akar elindulni valaki, ahol biztos dobogós lesz (mert pl. csak pár induló van), a közösségi médiában aztán posztolja a dobogós képet, és boldog a rengeteg dicsérettől, viszont egy olyan versenyen már nem mer elindulni, ahol akár vele egy szinten lévő sportoló elindul, mert “ciki”, ha nem ő nyer. Pedig azt hiszem nem sok hozzáértés kell, hogy meglássuk egy eredmény mennyire “értékes” valójában. Érthető, hogy mindenkinek jólesik a siker és a dicséret, de szerintem azt nem a dobogón kell keresni. Lehet, hogy egy 15. hely az adott versenyen sokkal nagyobb eredmény, mint másutt a dobogó teteje. Van aki egy sikeres félmaratoni teljesítéshez hatalmasat kellett változtasson az életmódján és az ő eredménye sem ér kevesebbet, mint az aznapi győztesé.
Legyen az bármilyen sport, próbáljunk csak a tegnapi önmagunkhoz viszonyítani, még ha a mai világban ez nem is túl egyszerű. Ne essünk abba a hibába, hogy csak a győzteseket látjuk sikeresnek és elismerésre méltónak! Lássuk meg, miben lettünk mi magunk erősebbek, kitartóbbak, legyen az akár annyi, hogy ma is mozogtunk fél órát, eggyel több fekvőtámasz ment… Legyünk büszkék erre és ne azt nézzük, hogy ja XY ötször ennyit csinált vagy kétszer gyorsabb.
Merjünk belevágni olyan dolgokba, amiről azt gondoljuk, hogy nem vagyunk rá képesek - annál nagyobb boldogság lesz megélni, hogy ez nem is igaz, mert erősebbek, ügyesebbek, kitartóbbak vagyunk annál, mint amit hittük egykoron.
Kiemelt támogatóm: a Szerencsejáték Zrt.