Már Amerikában
Már három napja, hogy megérkeztünk az USA-ba, a Lake Tahoe-hoz. Rögtön az érkezésünket követően "fejbe vágott" minket a magaslat. A szállásunk 2000 méteren fekszik a tó partja mellett, és bármerre is indulunk futni, azonnal emelkedővel kezdünk, mivel a pálya legalacsonyabb pontján vagyunk. Az első edzés katasztrofális volt a hőség és a magaslat miatt, de tegnap, amikor a verseny előtti utolsó hosszabb - több mint három órás - futásunkat végeztük, már egészen jól éreztem magam, ami megnyugtató volt. Mesés helyeken halad a pálya, győzünk gyönyörködni a látványban!Érdekes, hogy a legtöbb amerikai 100 mérföldes vagy hosszabb távú versenyen lehet iramfutókkal futni, ezen a versenyen 100 km után lehet így haladni. Ez persze nem a klasszikus "nyulazást" jelenti, sokkal inkább a biztonságot adó kíséretet, segítséget a navigációban, egyedüllétben, de pl. a futó frissítését, cuccát nem vihetik a pacerek. Nekem eddig még sosem volt ilyen lehetőségem, így szinte el sem hittem, amikor kiderült, hogy Kertész Kata és a párja, Szigeti Csabi, akik mindketten kiváló terepfutók, éppen a verseny idején lesznek a Tahoe-nál, és felajánlották, hogy bármiben segítenek. Már most végtelenül hálás vagyok ezért. Az ő segítségükkel Gyuri is csatlakozhat majd hozzám pacerként. Tegnap találkoztunk először személyesen Katáékkal, így az utolsó hosszabb futásomat már a három pacerem társaságában teljesítettem. Az első 102 kilométer után Katával fogok futni 80, majd Csabival 60 kilométert, majd a célegyenes 80 kilométerén Gyuri csatlakozik hozzám.A rajt június 14-én, pénteken, otthoni idő szerint este 6-kor lesz.