Közös edzés
Mázlim van, hogy Gyuri időnként csatlakozik az edzéseimhez. Így volt ez ma is.
A tegnapi tempós 25 kilométer után nem igazán éreztem magamban az erőt, de úgy döntöttünk, hogy együtt nekiindulunk és egy kis kerülővel – végül is mindig van egy hosszabb út - érkeztünk a „dobunk” aljához, ahol egyperces felfutásokat terveztünk.Az elsőnél már azon gondolkodtam, milyen jó lenne egy új, asztmamentes tüdő – nálam az első pár felfutás mindig borzasztó a levegőhiány miatt. De mielőtt ebbe a gondolatmenetbe túlzottan belebonyolódtam volna, Gyuri előállt egy ötlettel: pár másodperc késéssel indul utánam az emelkedőn, és megpróbál elkapni.Ez a játék annyira jól sikerült, hogy mindketten rendesen kifutottuk magunkat, és hipp-hopp elillant az edzés nehéz része.
Elárulom: egyetlen domb kivételével Gyuri minden alkalommal elkapott. De most van motiváció a következő ilyen edzésre – legközelebb megpróbálok több sikeres „menekülést” összehozni.
