Köd
Valahogy a Bigfoot 200 óta imádok ködben futni. Ez az időjárás segít, hogy visszarepülhessek kicsit abba az álomba, ami ott történt velem. Úgy emlékszem nagyon sokat mentünk ködben, ha sötét is volt, elnyelt a táj, igazán része tudtam lenni. Amikor szinte alig látsz, csak hallasz, szagolsz, tapintasz. Hallod, hogy csörgedezik a patak, odamész, megtöltöd vele a kulacsod. A hangoktól nem félsz, sőt igazán már semmitől. Ott alszol, ahol már nem bírod nyitva tartani a szemed, addig, amíg nem érzed azt, hogy fáj mindened, akkor felállsz és mész tovább. Sokszor gondolok vissza az ottani élményekre, nagyon vágyom vissza.
Amíg nem jutok vissza oda, élvezem a hazai terepem ködös varázsát.