Jászapáti Város Díszpolgára lettem

Az augusztus 20-i ünnepek alkalmából ma átvehettem a Jászapáti Város Díszpolgára kitüntetést.

Hatalmas megtiszteltetésnek érzem attól a várostól ezt a díjat, ahol felnőttem, igazán büszkeséggel tölt el. Sosem feledem azt, amit ez a hely, ez a közösség adott nekem.

A rengeteg nagyszerű általános iskolai és gimnáziumi tanárt, akik egyengették utamat, segítettek orvossá válnom. A sok barátot, akikkel annak idején együtt jártuk, bringáztuk keresztül-kasul a várost. (Persze akkor még nem sportolóként...) Nagymamámat, aki a maga egyszerű, de végtelenül szorgalmas életével mutatott példát, és persze szüleimet, akiket a mai napig tartó fáradhatatlan munkabírás jellemez. És talán leginkább a jászokra jellemző makacsságot, konokságot, hogy sosem adják fel, mindig végigcsinálják azt, amit egyszer a fejükbe vesznek. Ez mindig szóba is kerül, amikor megkérdezik, hogy ugye nagykanizsai vagyok (ahol 20 éve élek)? Ilyenkor mindig büszkén mondom, hogy nem, én bizony jászapáti lány vagyok, onnan van bennem ez az akarat..  Jászapáti, köszönöm a kitüntetést!