Grand to Grand Ultra - 3. nap
Kedden reggel ott tartottunk, hogy két szakasz után az eredményen és néhány képen kívül nem tudunk semmit Szilviről. Többen tanácsoltátok, hogy - mivel az indiánok földjén vannak - talán füstjelekkel üzenhetne nekem, de sajnos nem készültünk rá. Szilvinél nem volt hordozható máglya, cigarettázni tilos, füstbombát meg csak én hordok magammal, ha meccsre megyek. Ez a terv így füstbe is ment. És hiába írtam meg neki, hogy a következő befutójánál mondjon pár mondatot a kamerába, ez is elmaradt. Mégis tudok róla! A verseny során ugyanis egy alkalommal lehet találkozni a futókkal, amikor Kanab városa mellett haladnak el. Segíteni nem szabad nekik, de pár szót lehet váltani, és még egy ölelésre is van lehetőség. Roskovics Miki felesége pedig kint van, és nemcsak Mikit várta meg, hanem Szilvit is. 40 kilométernél találkoztak, ami a 3. napi szakasznak nagyjából a felénél volt - hiszen 85 kilométer volt a teljes táv.A top futók kedden délelőtt 10 órakor rajtoltak, a többiek 8-kor. Ennek pontos okát nem tudom, talán a logisztika miatt, hogy ne húzódjon annyira szét a mezőny. (Szilvi szerint azért, hogy mindeni egyformán szívjon, és menjen bele az éjszakába…) A táj egyre sivatagosabbá vált, közel 70 kilométert homokban tettek meg az óriási vörös sziklafalaktól övezett tájon. Az egyik nevezetes sziklatömb egy elefántcsaládra hasonlított – gondolom, ahogy meglátták a futók, magukra ismertek benne, ahogy a nagy hátizsákjukkal lassú léptekkel döngetnek a homokban… Csak a kiadós locsolkodás hiányozhatott nekik – mert ormányt helyettesítő slag biztos nem volt náluk. Pedig rájuk fért volna, mert árnyék nem sok volt, a nap pedig végig tűzött. Az indiánok egykori földjét ekkor már elhagyták - szerencsére Sivatagi Bika nem rabolta el asszonyom, futhatott tovább.Kb. 7 és fél óra futás után találkozott Mariannával Szilvi. Én alig tudtam aludni, hogy mikor üzen már, végül hajnali 2-kor csippant a telóm: „Minden rendben van Szilvivel!” Megnyugodtam. Szilvi szinte meg sem állt, pár szót váltottak. Azt mondta, hogy összességében rendben van, nincs semmi nagy gond vele. A homokos talaj és a sok szint nagyon nehéz (1700 méter volt a felfelé, 1300 lefelé aznap), meleg is van, de megy, ahogy tud. Éjszakánként kicsit fázik, de tűrhető. (Feltételezem, továbbra is Marcira gondol ilyenkor.) Szerencsére a rajtra meggyógyult teljesen, annak már nincs hatása. (Feltételezem, jó volt az orvosa: Büszke Sámán - a nagy távgyógyító.). Köszönte a sok szurkolást, amit megüzentem neki. A zsákja még mindig nagyon nehéz, nyomja már a vállát, derekát, pedig próbál minél több kaját megenni belőle - ami a súly nagy részét adja. (Ki kellett volna mennem vele, akkor már alig kellene cipelnie valamit…) Miki is jól van, többször kerülgették egymást – és egy sátorban is alszanak. Ennyit tudtam meg – és csak utólag jutott eszembe, hogy el kellett volna kérni a naplóját… na mindegy, majd utólag kiderül minden.Szilvi végül hajnali 4 óra után, 18 óra 10 perc futás után ért célba, kéz a kézben egy francia lánnyal. Szilvi ezen a szakaszon másodikként ért célba, de az összetett versenyben tovább növelte az előnyét, mivel a szakaszt az addigi 6. nyerte meg. (Ezek nem hivatalos eredmények, a befutóvideók alapján számoltam csak ki, és az addigi harmadikat nem találtam meg eddig. Ha meglesznek az eredmények, frissítem a posztot.)
Frissítés
A hivatalos eredmények szerint jól számoltam: Szilvi 2. lett a szakaszon, és 32 óra 00 perccel vezet a francia Alix Noblat előtt (32 óra 50 perc), aki viszont 24 perccel volt ma gyorsabb, sokat javítva a pozícióján. Miki ötödikként futott be és maradt is az 5. helyen.Szerdán pihenőnap van (legalábbis annak, aki időben beért), a verseny csütörtökön folytatódik egy 42 kilométeres szakasszal.(Képek, videók a sztoriban.)
L. Gyuri (Büszke Toll)