Ez vár rám az Antarktiszon
Antarktisz 250
Nemrég elárultam nektek, hogy az idei év még tartogat egy nagy kihívást nekem: 250 kilométer futást az Antarktiszon. De miről is van szó pontosan? Elmesélem.
Ez a verseny, a Racingtheplanet sorozat része, amelybe négy 250 kilométeres sivatagi futás tartozik. Ezek közül kettőt már teljesítettem: 2017-ben az Atacama-sivatagban, 2018-ban pedig Namíbiában (a Góbi még visszavan). Az antarktiszi indulás feltétele, hogy a másik három sivatagi versenyből kettőt sikeresen lefusson valaki. 2020-ban már bekerültem a mezőnybe, azonban akkor és tavaly is elmaradt a verseny a koronavírus-járvány miatt. Mivel sokáig idén is bizonytalan volt a helyzet, ezért nem is vertem nagy dobra, mire készülök – úgy voltam vele, majd ha már biztos lesz, akkor adok hírt róla. Mondjuk, ezen verseny esetén a biztos szót el kell felejtenünk – legalábbis a szervezők egyik legfontosabb üzenete felénk az, hogy próbáljunk meg rugalmasak lenni, mert az Antarktiszon minden bizonytalan lesz...
Ami azért „biztos”: november 22-én fogunk útnak indulni a „hivatalosan” a világ végének nevezett városból, Ushuaiából az Antarktisz felé. Ez a település Argentína déli csücskében található, onnan fog kifutni velünk egy expedíciós hajó, ami három nap alatt éri el az Antarktiszt.
Arról fogalmam sincs, hogy fogom megélni ezt az utazást, mert eddig már egy Szántód – Tihany viszonylatban közlekedő kompozás is komoly kihívást jelentett számomra…
November 25-én rajtol a verseny, ami a tervek szerint hat szakaszból áll hét nap alatt. Minden nap az Antarktisz más részén fogunk futni, jellemzően a földrész szélén található szigeteken, mindig attól függően, milyen lesz az időjárás, hol fog tudni kikötni a hajó. A tervek szerint 250 kilométert kell majd futni, a napi távok szintén az időjárástól függenek majd, de elvileg lesz rövidebb (20 km) és hosszabb (70 km) szakasz is. A pályát mindig aznap jelölik ki a szervezők, kb. 3-15 kilométeres köröket kell majd teljesítenünk. Minden napra meg lesz adva egy időtartam, és ha az lejár (vagy az időjárás közbeszól), akkor már nem lehet tovább futni. Az eddigi évek tapasztalata az, hogy csak egy-két fő tudja teljesíteni a 250 kilométert, a további helyezések attól függnek, hogy az adott időtartam alatt ki hány kilométert teljesített. A napi szakaszok után visszaszállítanak minket a hajóra, és ott alszunk, míg a hajó a másnapi helyszínre szállít minket, amit a kapitány jelöl ki az időjárásjelentés függvényében. Miután pedig jó kifutottuk magunkat és felfrissültünk a levegőn, december 2-án indulunk vissza a hajóval Argentínába, hogy aztán három nap múlva kikössünk. Mivel a déli féltekén most közeledik a nyár, viszonylag jó időre lehet számítani: talán nem lesz mínusz 20 foknál hidegebb… Aki ismer, tudja, milyen fázós vagyok, talán ez is a legnagyobb félelmem a versennyel kapcsolatban: hogy meg ne fagyjak… Természetesen szigorú előírásoknak kell megfelelnie a felszerelésünknek: kb. 10 oldalnyi anyagot kaptunk, hogy miket kell magunkkal vinnünk. Ezek egy része a futóruházat, egy része olyan dolog amit valószínűleg nem fogunk használni csak pl. vész esetén, ha nem tudunk visszajutni a hajóra (pl. speciális hálózsák), és egyéb speciális eszközök (pl. hágóvas). A futás közben hátizsákot cipelünk, abban van a ruházatunk, a napi frissítésünk, biztonsági felszerelés. Az szigorúan szabályozva van, mit vihetünk magunkkal, ha az Antarktisz „földjére” lépünk, pl. por állagú frissítőt nem, semmit, ami morzsolódik és szemetel, csak olyan dobozt, aminek nincs letörhető füle, stb. A felkészülésem jó részét nem is a futás tette ki, hanem a felszerelések beszerzése: hónapokig tartott, mire mindenem meglett. Köszönettel tartozom Zabari Janinak, aki egy outdoor áruház kínálatából segített kiválasztani a megfelelő termékek egy részét. Köszönöm Rakonczay Gábornak, aki mind a tengereken mind az Antarktiszon rám váró körülményekre igyekezett felkészíteni – elméletben megvagyok! :D Köszönettel tartozom a Rudy Project Hungarynak, akik két sépci szemüveget biztosítottak számomra, a Garminnak, hogy most is a legjobb órával tudjak futni és navigálni. (Tényleg, azt még nem kérdeztem meg tőlük, hogy van-e spéci útvonalhálózati térkép az Antarktiszra… :D) Köszönöm a GU Energy Hungary-nek a frissítést – azt már ki is találtam, hogy fogom magammal vinni a kedvenc italporomat a futásokra – mivel azokat nem keverhetem be az Antarktiszon, de nem is akarok több litert előre bekeverve magammal vinni.
És végül de közel sem utolsósorban köszönöm kiemelt támogatóimnak, hogy egyáltalán eljuthatok az Antarktiszra, mert nélkülük ez nem valósult volna meg:
Cherrisk Hungary
Szerencsejáték Zrt.
Gyuri az Antarktiszra nem jöhet velem, ha minden jól megy, napi egy emailt tudok neki írni, amit majd megoszt veletek itt az oldalamon. Szerencsére azért nem leszek egyedül, lesz pár ismerős az előző sivatagi versenyekről és ami a legfontosabb, hogy Roskovics Miki is részt vesz a versenyen, aki szintén tapasztalt sivatagi futó.
Aktuális téli képem nincs, az elmúlt hónapokban egyszer tudtam hóban futni, még szeptember elején Ausztriában egy hajnalon, így a célzott havas felkészülésem hiányos, de remélem az állóképességemmel nem lesz gond. Szóval ez a kép 2010-ben készült, amikor akkora hó esett a környékünkön, hogy enyém volt az egész országút. Arra őszintén szólva nem emlékszem, hogy éppen az járt-e a fejemben, hogy de jó lenne egyszer 250 kilométert futni az Antarktiszon, de erősen kétlem...
Olvass tovább: https://lubicsszilvi.preview.webnode.hu/news/ez-var-ram-az-antarktiszon/
Antarktisz 250
Nemrég elárultam nektek, hogy az idei év még tartogat egy nagy kihívást nekem: 250 kilométer futást az Antarktiszon. De miről is van szó pontosan? Elmesélem. Ez a verseny, a Racingtheplanet sorozat része, amelybe négy 250 kilométeres sivatagi futás tartozik. Ezek közül kettőt már teljesítettem: 2017-ben az Atacama-sivatagban, 2018-ban pedig Namíbiában (a Góbi még visszavan). Az antarktiszi indulás feltétele, hogy a másik három sivatagi versenyből kettőt sikeresen lefusson valaki. 2020-ban már bekerültem a mezőnybe, azonban akkor és tavaly is elmaradt a verseny a koronavírus-járvány miatt. Mivel sokáig idén is bizonytalan volt a helyzet, ezért nem is vertem nagy dobra, mire készülök – úgy voltam vele, majd ha már biztos lesz, akkor adok hírt róla. Mondjuk, ezen verseny esetén a biztos szót el kell felejtenünk – legalábbis a szervezők egyik legfontosabb üzenete felénk az, hogy próbáljunk meg rugalmasak lenni, mert az Antarktiszon minden bizonytalan lesz... Ami azért „biztos”: november 22-én fogunk útnak indulni a „hivatalosan” a világ végének nevezett városból, Ushuaiából az Antarktisz felé. Ez a település Argentína déli csücskében található, onnan fog kifutni velünk egy expedíciós hajó, ami három nap alatt éri el az Antarktiszt. Arról fogalmam sincs, hogy fogom megélni ezt az utazást, mert eddig már egy Szántód – Tihany viszonylatban közlekedő kompozás is komoly kihívást jelentett számomra…
November 25-én rajtol a verseny, ami a tervek szerint hat szakaszból áll hét nap alatt. Minden nap az Antarktisz más részén fogunk futni, jellemzően a földrész szélén található szigeteken, mindig attól függően, milyen lesz az időjárás, hol fog tudni kikötni a hajó. A tervek szerint 250 kilométert kell majd futni, a napi távok szintén az időjárástól függenek majd, de elvileg lesz rövidebb (20 km) és hosszabb (70 km) szakasz is. A pályát mindig aznap jelölik ki a szervezők, kb. 3-15 kilométeres köröket kell majd teljesítenünk. Minden napra meg lesz adva egy időtartam, és ha az lejár (vagy az időjárás közbeszól), akkor már nem lehet tovább futni. Az eddigi évek tapasztalata az, hogy csak egy-két fő tudja teljesíteni a 250 kilométert, a további helyezések attól függnek, hogy az adott időtartam alatt ki hány kilométert teljesített. A napi szakaszok után visszaszállítanak minket a hajóra, és ott alszunk, míg a hajó a másnapi helyszínre szállít minket, amit a kapitány jelöl ki az időjárásjelentés függvényében. Miután pedig jó kifutottuk magunkat és felfrissültünk a levegőn, december 2-án indulunk vissza a hajóval Argentínába, hogy aztán három nap múlva kikössünk. Mivel a déli féltekén most közeledik a nyár, viszonylag jó időre lehet számítani: talán nem lesz mínusz 20 foknál hidegebb… Aki ismer, tudja, milyen fázós vagyok, talán ez is a legnagyobb félelmem a versennyel kapcsolatban: hogy meg ne fagyjak… Természetesen szigorú előírásoknak kell megfelelnie a felszerelésünknek: kb. 10 oldalnyi anyagot kaptunk, hogy miket kell magunkkal vinnünk. Ezek egy része a futóruházat, egy része olyan dolog amit valószínűleg nem fogunk használni csak pl. vész esetén, ha nem tudunk visszajutni a hajóra (pl. speciális hálózsák), és egyéb speciális eszközök (pl. hágóvas). A futás közben hátizsákot cipelünk, abban van a ruházatunk, a napi frissítésünk, biztonsági felszerelés. Az szigorúan szabályozva van, mit vihetünk magunkkal, ha az Antarktisz „földjére” lépünk, pl. por állagú frissítőt nem, semmit, ami morzsolódik és szemetel, csak olyan dobozt, aminek nincs letörhető füle, stb. A felkészülésem jó részét nem is a futás tette ki, hanem a felszerelések beszerzése: hónapokig tartott, mire mindenem meglett.
Köszönettel tartozom Zabari Janinak, aki egy outdoor áruház kínálatából segített kiválasztani a megfelelő termékek egy részét. Köszönöm Rakonczay Gábornak, aki mind a tengereken mind az Antarktiszon rám váró körülményekre igyekezett felkészíteni – elméletben megvagyok! :D Köszönettel tartozom a Rudy Project Hungarynak, akik két sépci szemüveget biztosítottak számomra, a Garminnak, hogy most is a legjobb órával tudjak futni és navigálni. (Tényleg, azt még nem kérdeztem meg tőlük, hogy van-e spéci útvonalhálózati térkép az Antarktiszra… :D) Köszönöm a GU Energy Hungary-nek a frissítést – azt már ki is találtam, hogy fogom magammal vinni a kedvenc italporomat a futásokra – mivel azokat nem keverhetem be az Antarktiszon, de nem is akarok több litert előre bekeverve magammal vinni. És végül de közel sem utolsósorban köszönöm kiemelt támogatóimnak, hogy egyáltalán eljuthatok az Antarktiszra, mert nélkülük ez nem valósult volna meg:
Cherrisk Hungary
Szerencsejáték Zrt.
Gyuri az Antarktiszra nem jöhet velem, ha minden jól megy, napi egy emailt tudok neki írni, amit majd megoszt veletek itt az oldalamon. Szerencsére azért nem leszek egyedül, lesz pár ismerős az előző sivatagi versenyekről és ami a legfontosabb, hogy Roskovics Miki is részt vesz a versenyen, aki szintén tapasztalt sivatagi futó.
Aktuális téli képem nincs, az elmúlt hónapokban egyszer tudtam hóban futni, még szeptember elején Ausztriában egy hajnalon, így a célzott havas felkészülésem hiányos, de remélem az állóképességemmel nem lesz gond. Szóval ez a kép 2010-ben készült, amikor akkora hó esett a környékünkön, hogy enyém volt az egész országút. Arra őszintén szólva nem emlékszem, hogy éppen az járt-e a fejemben, hogy de jó lenne egyszer 250 kilométert futni az Antarktiszon, de erősen kétlem...
