Évösszegzés
Az év múltával összegeztem, mi is történt velem 2018-ban és merre fogok haladni 2019-ben - megosztom most veletek is.
2017 végén kicsit céltalan voltam, bizonytalan abban, hogy egyáltalán kell-e még nekem versenyezni, szükségem van-e még egyáltalán edzőre. Lőrincz Olivérrel aztán abban maradtunk, hogy újra elkezdünk együtt dolgozni, kilépve kicsit a teljesítménykényszer alól, de mégis tervszerűen. Nincs kötelezettség, nézzük meg, működünk-e még edző-tanítvány párosként. A kiírt feladatokat szívesen megcsináltam, nagyon szépen alakultak az edzéseim és ezzel párhuzamosan a "futós" kedvem is egyre javult.
Az év során kicsivel több, mint 6300 kilométert futottam. Esetemben ez nem sok, volt ennél jóval több futott kilométerem, viszont most szinte csak terepen edzettem. Ami számomra is meglepő volt: erősítettem, nyújtottam 125 órát.
Versenyeztem aszfalton, terepen. Egyértelműen aszfalton vagyok a jobb, ahol indultam, első helyen végeztem, de mégsem ezek a versenyek maradtak emlékezetesek.
Az április Corfu Mountain Trail után már éreztem, rendben lesznek a dolgok, de azért azt nem gondoltam, hogy a Keys 100-on már elsőként érek célba. Ez a siker adott egy kis önbizalmat, de furcsa módon maga a verseny nem varázsolt el. Maradtam a terepen, sőt...rátaláltam valami olyanra, amiről úgy érzem, hogy az eddigi 12 év ultrás életem nem szólt másról, csak, hogy megtaláljam majd egyszer ezt az érzést. A Racing the Planet sorozat 250 kilométeres távja az Atacama-sivatagban, napokon át, a segítség nélkül való futás élménye a végtelenben. Ahol minden hatalmas és én csak egy porszem vagyok. Korábban sem volt ez másképp, de igazából megélni csak a sivatagban tudtam. Katartikus volt.
Persze a futáson, munkán, otthoni teendőkön kívül is zajlott az élet. Tartottam tucatnyi motivációs előadást cégeknek, számtalan élménybeszámolót közösségeknek.Tavasszal megjelent a "Másfél nap az élet" című könyvem 3. kiadása, nyáron dupla teltházas mozielőadás keretében bemutattuk a "Halálvölgy" című filmet a Badwaterről. Fővédnöke lehettem a Koraszülöttfutásnak és az UltraBalatonnak, segítettem az EuroMelanoma kampányt. Több jótékonysági akcióban is részt vettem, de a legbüszkébb a nyáron átadott sportpályára vagyok amit a Ti segítségetekkel hoztunk létre a nagykanizsai gyermekotthonban. Díjakat adhattam át sikeres fiatal sportolóknak a MOL Tehetségtámogató Programjában és az Uniqa Sportnagyköveteinek - év végén pedig megkaptam a Zalai Prima Díjat.
Az élet nem állt meg szilveszterkor, 2019-ben is azt az utat szeretném járni, amire rátaláltam. Segíteni, ahol csak tudok, adni, amennyire képes vagyok, futásban pedig tovább erősödni, fejlődni, és kicsit elkalandozni olyan versenyek felé, amiktől most még sok minden miatt félek. De amerre a félelem, arra az út.
Biztos vagyok benne, hogy mire rajthoz állok ezeken a versenyeken, már felkészült leszek a nehézségekre és bátran nekivághatok.
Köszönöm mindenkinek, aki az utamon támogat!