Elgázolt egy autó

A "Szőlőskör" 50 kilométeres távján indultam, és a verseny 35 kilométerében Balatonakali után egyszer csak a "semmiből" egy nagy ütést éreztem hátulról a csípőmön, a következő pillanatban pedig a levegőben voltam. Az aszfaltra érkeztem, ahová bevertem a fejem. Hirtelen nem tudtam megmozdulni sem, el kellett telnie pár másodpercnek, mire felfogtam, mi történt. A futótársaim azonnal a segítségemre siettek, köztük egészségügyi szakemberek is. Az eszméletemet nem vesztettem el, tudtam mozgatni mindegyik végtagomat, így amennyire lehet, az első sokk után némileg megnyugodtam. Már a mentőautóban fekve tört rám a sírás, amikor a gyerekekre gondoltam, és átfutott rajtam, hogy mekkora baj is történhetett volna... A mentők a veszprémi kórházba szállítottak további vizsgálatokra, ellátásra. Szerencsére néhány zúzódással és kisebb fejsérüléssel megúsztam...

Mivel ilyenkor mindig felvetődik a kérdés: a szabályoknak megfelelően az út jobb oldalán futottunk egymás mögött, egy oda-vissza szakaszon, tehát az út mindkét oldalán voltak futók. Zenét nem hallgattam, a baleset egy jól belátható egyenes szakaszon történt. Az úton több tábla is ki volt helyezve, ami jelezte a versenyt, és fokozott figyelmet kért az autósoktól. Aki engem elütött, meg sem tudott állni azonnal, még egy előttem futó srác karjának is nekicsapta a visszapillantó tükrét.

Most már kiengedtek a kórházból, szerencsére jól vagyok, de folyamatosan az zakatol a fejemben, hogy mi történhetett volna...

Köszönöm szépen minden futónak, aki azonnal ott termett és segített, köszönöm az Országos Mentőszolgálat és a Veszprém Megyei Kórház dolgozóinak szakszerű, emberséges munkáját!

És miután volt "szerencsém" látni, és meghallgatni az autót vezetőjét, ha lehet egy naiv kérésem: senki ne üljön a volán mögé úgy, hogy totálisan alkalmatlan az autóvezetésre, mert egy pillanat alatt zúzhatja porrá bárki életét. Köszönöm!