Búcsú Sacitól

Drága Saci!

Még meg sem születtem, Te már akkor is sokat tettél azért, hogy hosszútávfutó legyek: amikor Magyarországon első nőként lefutottad a maratont – példát mutatva mindenkinek.

Még nem indultam versenyen, amikor a Spuri Magazinban írásaidat olvastam. Olyan szertettel, olyan lelkesen meséltél a futásról, hogy szívem szerint mindig azonnal futócipőt húztam volna, amikor kinyitottam az újságot.

Még nem tudtam, hogy kell futni, még nem tudtam, hogy kell készülni egy félmaratonra, maratonra, amikor az edzésterveidet, tanácsaidat olvastam az újságban. Sokat tanultam tőled.

Még volt néhány kilométer a célig az egyik első félmaratoni versenyemből, amikor a Nyugati téren a felüljárón állva, kerepelve, kiabálva buzdítottál mindenkit - köztük engem is - akik a mezőny vége felé küzdöttünk a távval. Szívem szerint megálltam volna, hogy elmondjam, mennyi mindent köszönhetek neked, mennyi erőt adtál ahhoz, hogy elinduljak ezen az úton: a futás útján. De csak visszaintettem neked – hogy jövök én ahhoz, hogy megálljak beszélgetni veled.

Még nem is értettem pár évvel később, hogy kerülök veled egy színpadra, hogy majd a futásról kérdezzenek minket, amikor egy poénnal rövidre zártad megilletődöttségemet. El sem hittem, hogy futóként nézel rám.

Még most is elmosolyodok magamban, amikor eszembe jut az a rengeteg vicc, derű, optimizmus, ami belőled áradt, amikor egyszer Nagykanizsán jártál, és közösen mozgattuk meg a lányokat, asszonyokat. Csodáltalak a rengeteg energiád, az élethez való hozzáállásod miatt, ahogy a futás, a mozgás szeretetére tanítottál mindenkit egész életedben - azok után, hogy személyes futókarrieredet kettétörte egy betegség. Még most is emlékszem, ahogy csillogó szemmel arról mesélsz, hogy álmaidban milyen jókat szoktál futni.

Még nem tudom felfogni, hogy elmentél.

Még nem tudom elhinni, hogy hiába futok legközelebb azon a félmaratonon, maratonon, te nem fogsz ott állni a felüljárón.

De már tudom, ha nem is látlak ott soha többé, akkor is integetek majd neked, és odamegyek hozzád gondolatban, hogy elmondjam, mennyi mindent köszönhetek neked.

Drága Saci, Isten veled! Szép álmokat, jó futásokat!