Betegen, pulzuspántban
Ma reggel 7 körül bebújtam a futóruhámba, feltettem a pulzuspántomat, órámát, hogy lassan kimegyek futni. Egyedül terveztem az edzést, 8 kilós súlymellényben 2 óra várt rám a dombokon. De nem éreztem túl frissnek magam - az előző napokban kerülgetett az influenza - gondoltam, iszom egy teát. Mikor kicsit összeszedtem magam, lejött Gyuri is a hálóból, megvártam, míg megreggelizik. Aztán sorban ébredtek a gyerekek, nem volt szívem elindulni. Gondoltam, nekiállok főzni, míg a reggeli miatt a konyhában sürgölődnek. Feltettem a levest, de úgy voltam vele, akkor már előkészítem a másodikat is, aztán futás után befejezem. Közben kiderült, hogy nincs minden itthon a főzéshez és Kolos farsangjára is meg kell venni a tombolát. Így a futós nadrágomat farmerre cseréltem, és elugrottam a fiúkkal a boltokba. Közben egyre gyengébbnek éreztem magam, folyni kezdett az orrom, köhögtem. Alig vártam, hogy hazaérjünk. De ekkor már közeledett az ebédidő - gyorsan befejeztem a főzést. „Nem baj, ha most nem megyek ki, Olivér délután úgyis visszamegy Pécsre, addig legalább együtt vagyunk, majd utána” - biztattam magam. Végre elkészült az ebéd („persze” külön húsos, halas, vega - mindenkinek a szája íze szerint), megebédeltünk. Mire mindent elmosogattunk, elpakoltunk, fél kettő lett. Mivel nem éreztem továbbra sem túl jól magam, megmértem a lázamat - hőemelkedésem volt. „Na, akkor a futásnak lőttek.” Gondoltam, ledőlök egy kicsit, átöltöztem. Ekkor vettem észre, hogy egész nap rajtam volt a pulzuspántom.
Észre sem vettem - úgy tűnik, összenőttünk. :-)
