Becsületbeli futás
Miről is van szó? A "Yours Truly" egy finn kezdeményezés, amely felhívás egy közös futásra január-, és február utolsó vasárnapján. A távot-, helyszínt mindenki maga választja ki, az eredményeket be lehet regisztrálni a Yours Truly honlapján, ahol megtalálhatók a pontos szabályok is.
Az eredeti kiírás 50 kilométerre szólt, de amennyiben az 50 km túl sok lenne valakinek, lehetőség van 25 km teljesítésére is. Tehát futsz 50 kilométert, az eredményedet pedig becsületesen feljegyzed a honlapra, így versenyezhetsz a világ bármely táján futókkal, de nálunk inkább egy újabb lehetőséget szokott ez jelenteni egy hosszú, közös edzésre.
A Kanizsai Futóklub, melynek 9 éve tagja vagyok, évről-évre megrendezi mindkét Yours Truly-t, mint közösségi futást. A rajt és cél, Kiskanizsán a Szent Flórián téren van, itt gyülekeznek az elszánt futók. Az útvonal Nagykanizsa-Murakersztúr (25 km 1 kör, 50 km 2 kör).
Az időjárás többnyire meglehetősen goromba szokott lenni, bár volt már, hogy gyönyörű békés, téli havas tájon futhattunk. Emlékszem olyan évre is, amikor mínusz 13 fok volt és a fiúk jégszakállt növesztettek, nekünk csajoknak meg hatalmas jégszempilláink voltak a végére.Tavaly a februári időpontban viharos szél párosult esővel, én pedig voltam olyan puhány, hogy futópadon futottam aznap az 50 kilométert. Na ez volt az, amikor megfogadtam: soha többé pados futás! 25 kilométernél váltottam futópadot, hogy más szögből lássam az alattam levő konditermet... Szóval nem volt nagy élmény.
Nálunk Nagykanizsán péntek óta viharos szél tombol, ami már próbára tett rendesen az elmúlt napokban edzések alatt. Reménykedtem benne, hogy ma nem ez fog ránk várni...mégsem fújhat ennyire a szél napokon át!
Persze reggel bebizonyosodott, hogy fújhat. Jött a kísértés, hogy mégse kellene kimenni, inkább talán mégis padra kellene menni, de az meg olyan borzalmas. Végül nem gondolkodtam sokáig, féremmel együtt indultunk Kiskanizsára, ahol már jópár őrült futó gyülekezett. Együtt sokkal könnyebb! Nekivágtunk hát a távnak, legtöbben a rövidebb 25 km-nek, de négyen 50 km-t készültünk futni. Murakeresztúr felé a szél segített minket, beszélgetve, szinte repültem, férjem és egy másik futótársam, Sznopek Józsi társaságában. Szépen kialakultak a kis csapatok, az azonos tempójú futókból. Visszafelé nem volt egyszerű küzdelem a széllel, de meglepetésemre mindössze 1 perccel futottunk rosszabb időt, mint hátszéllel. Féltávnál volt lehetőség frissíteni,meleg tea, keksz, sósperec várt ránk. Itt elbúcsúztam a férjemtől, aki a tegnapi hosszúja után ma csak 25 km-t futott és ment haza a srácainkhoz. Mi pedig az egyre keményebb széllökések közepette repültünk ismét Murakeresztúr felé edzőtársammal, Józsival. Érezhetően durvult a szélhelyzet, ami a vissza-irányt nagyon megnehezítette. Az utolsó 10 km-re egyedül maradtam, mert Józsinak kisebb gyomorproblémái adódtak. Hát rendben, ennyivel megküzdök egyedül is, gondoltam. Valóban elég küzdős lett, gyakran azt éreztem, szinte helyben futok, az arcomba csapódó havas eső szinte égette a bőröm. Arra gondoltam, de jó lesz majd otthon a meleg szobában és mennyire klassz, hogy nem hátráltam meg reggel a vihartól, hiszen mindjárt túl is vagyok az 50 km-en. Visszagondolva a tavalyi évre, a mai futás sokkal több örömet adott, mint mikor teremben csináltam. Végülis 4 óra 15 perc alatt tettem meg az 50 kilométert, ami a körülményekhez képest rendben van.
Nekem nagyon nagy segítség, ha közösen futhatok valakivel, akivel hasonló a tempónk. Jövő héten bőven lesz erre mód, hiszen csütörtöktől edzőtábort rendezek ultrafutóknak Nagykanizsán. Remélem az időjárás kegyes lesz hozzánk!