Balaton-felvidék terepmaraton
Vasárnapra Vivicittát terveztem, de "Edző Bácsi" egy 3 órás edzést küldött aznapra. Hét közepén lázasan kerestem valami versenyt a közelben, hogy színt vigyek az edzésekbe és ne egyedül koptassam a zalai utakat.
Ekkor találtam rá a mai versenyre. Már tavaly is indultam itt, nagyon jó szervezés volt, gondoltam, benevezek. A tavalyi időm 3:37 lett, úgy éreztem, ma ennek a közelében sem leszek, a mezőny is keménynek tűnt, úgyhogy egy jó kis edzésre készültem.
Rajt után kb. 5 kilométerrel elkapott az érzés, hogy ez bizony állati jó! Bár lehetne ezt érezni gyakrabban! Amikor futsz egy hatalmas mezőn át, vagy amikor egy dombtetőn feltárul a balatoni panoráma. Könnyű voltam és lazának éreztem magam. Az órára rá se néztem, mert úgy éreztem, ezt ma megtehetem. Csak úgy futok. Azért, mert ennyire boldoggá tesz. Ez ma egy ilyen nap.
Az időm 3:24 lett. Női első, abszolút második hely. Most minden jó! 
