Atacama-crossing, 4. nap (szerda)
Atacama-crossing, 4. nap (szerda)
47 kilométer várt a szerda reggel rajtoló futókra, ami ezidáig a leghosszabb volt. A szakasz elején lévő dűnéken való átkelést követően végtelen hosszúságúnak tűnő egyeneseket kellett maguk mögött hagyniuk a versenyzőknek, ami a lábukban lévő kb. 120 kilométer okozta fáradtság leküzdésén túl jelentős mentális kihívást jelentett a sósivatagban. Kis felüdülést hozhatott a futóknak, hogy a cél előtt pár kilométerrel belenézhettek a „sivatag szemeibe”: két kis kerek lagúna mellett vezetett az útjuk, amit így hívnak. A bátrabbak-, koszosabbak-, több idővel rendelkezők akár meg is fürödhettek a jéghideg vízben. Erre voltunk kirándulni a verseny előtt Szilvivel mi is.
Szerencsére ma hajnalban is jött Emil, a postás és meghozta a várva várt levelet Chiléből. Szilvi így ír:
„Tegnap éjjel végre nem volt túl hideg. Aludtam is vagy 10 órát - úgy kellett felébreszteni. Érdemes volt eljönnöma világ végére - végre alhatok, amennyit csak tudok. :-) A mai nap nagyon jól ment. Az első szakasz nagyon technikás volt, szépen legyalogoltam, csak a dűnéken futottam le, mert az a kedvencem.
Utána gyakorlatilag futható volt, a sósivatag is, elég jól ki volt taposva. Eszméletlen meleg van, egyfolytában iszom, de verseny közben sosem kell bokrot keresnem pisilni. Jobb is, mert nincs. :D Nagyon szép volt a mai nap is, a végén voltunk a lagúnáknál. Húúú de belementem volna, de inkább siettem a célba. A hátam ma nem fájt. Kidobáltam a zsákból minden fölösleges cuccot: koszos zoknit, vastag csősálat, türcsit…Tegnap egész emberi formába hoztuk magunkat a csajokkal: megtörölköztünk nedves törlőkendővel, aztán befújtuk magunkat dezodorral, Sandrának meg mentolos lábkréme volt - isteni volt.. Amúgy mindenhol homok van: az egész sátorban, de az orrunkban, nyakunkban, fülünkben. Sandra fésűjét használom, ő már úgysem tud fésülködni, mert összeállt a haja. :-)
Jól mulatunk, mindenki jó fej a sátorban. Sajnos Marconak ma a 2. CP-on ki kellett szállnia, mert kifutott a szintidőből. (megj: eddig kb. tucatnyi futó fejezte be a versenyt feladás-, vagy szintidőből való kicsúszás miatt) Sajnálom, őt bírtam talán legjobban.
Az tök jó itt, hogy mindenki úgy boldog, ahogy van: büdösen, vízhólyagosan…Ma én is bementem az orvosi sátorba, így „letusoltam” 1 liter fertőtlenítős vízben. Mennyei volt. Kiszúrták a vízhólyagjaimat is. Holnap reggel majd leragasztom. Hasam oké. Van étvágyam, futás közben változatlanul jólesik a GU. A célban napi 2 édes ostyát kapok magamtól jutalmul. Megeszek amúgy mindent, még Sandra kajáját is. :-)
Csütörtökön brutál nap lesz. Hosszú és technikás, főleg az első 40 km, sokat fogok gyalogolni, a cél, a túlélés és biztos célbaérés lesz. Ha lassan kezdek, úgy érzem, menni fog. Tényleg élvezem és óvatos vagyok, így is nagyon nehéz a napok vége.
Jajj, annyi mindent mesélnék még, csak nehezen gépelek. Köszönöm az üzeneteket, sokat segít a nehezebb időszakokban, mikor arra gondolok, mennyien szurkoltok, hogy sikerüljön végigérnem!”
A szerdai napon hatodik nőként ért Szilvia célba 8 óra 4 perc alatt, összetettben szintén a 6. helyen áll. Csütörtökön „dupla” táv, 79 kilométer vár Szilviékre. Kemény lesz, de bízom benne, hogy nem lesz gond.
Nem tudom, hogy mikor tud a szakasz után írni Szilvi, illetve azt mikor kapom meg, így valószínű, hogy nem a „megszokott” reggeli időben tudom majd megírni a beszámolót - de amint van hírem, megosztom.
További képek, információk a verseny honlapján: https://www.4deserts.com/atacamacrossing/live
Lubics György