Árverésre került a pólóm

Nálam maradhat az elárverezett póló..

A Telekom Vivicitta alkalmából árverésre ajánlottam fel egy, a szívemnek oly kedves pólót, amit az UltraMilánó-Sanremon viseltem. A póló végül 200.000 forintért kelt el, és ez az összeg a Gyermekrohamkocsi eszközeinek fejlesztését szolgálja majd - az alapítványhoz be is érkezett a pénz. A nyertes licitet hárman tették: legnagyobb részt a Frosch Magyarország biztosította, Sélley Gábor és egy anonimitást kérő ember pedig kiegészítette azt.

Ma pedig egy szívhez szóló levelet kaptam tőlük, melyben azt írták, hogy nem szeretnék, ha meg kellene válnom attól a pólótól, amiben annyi mindenen keresztül mentem azon a 286 kilométeres versenyen, amelyhez annyi emlék fűz, és azt szeretnék, ha majd egyszer nagymama koromban a kis unokáimnak mesélek róla, hogy milyen őrültségeket csinált a nagyi, akkor meg tudjam mutatni, miben is voltam akkor, amikor Milánó és Sanremo között koptattam az aszfaltot. És bár a cégük falán is jól mutatna egy ilyen ereklye bekeretezve, de úgy gondolják, nálam van az igazi helye, ők pedig ettől függetlenül is szívesen elküldik támogatásukat a Gyermekrohamkocsinak, őket elsősorban a segíteni akarás vezérelte, nem az, hogy megszerezzék ezt a pólót.

Mit is mondhatnék: köszönöm!