Antarktisz Ultra, -15. nap
Az utolsó hét itthon, hétfőn indulunk Argentínába. A bőröndök már napok óta bepakolva - ami nem jelenti azt, hogy még nem fogom párszor átnézni, hogy megvan-e minden kötelező felszerelés. De még ma is folytatódott a "beszerzés": hiányzott még egy termosz és egy spéci evőeszköz a leltárból.
Az edzések még javában zajlanak. Nagy kérdés volt bennem, hogy a Moab240 közel 400 kilométere után hogy tudok majd regenerálódni, tudok-e egyáltalán futni, érdemi edzésmunkát végezni az Antarktiszig. Alapesetben nem futottam volna két ilyen hosszút ilyen közel egymáshoz, de most nem volt választási lehetőségem, az Antarktiszt kétszer is elhalasztották, a Moabra sem könnyű bekerülni, így most ezt bevállaltam. Szerencsére sérülés nélkül tértem haza Amerikából, óvatos futásokkal kezdtem a mozgást, és nem jelentkezett semmi problémám. Azóta három hosszabb edzésem volt, ami egy-egy maratont jelent terepen. Csináltam pár zsákos futást is, hogy szokjam a cipelést: úgy számolom, hogy kb. 8 kg-os hátizsákkal kell majd az Antarktiszon futnom. Jól mentek ezek az edzések, talán annyit vettem észre, hogy a szokottnál hamarabb "lemerülök", bár sokkal többet eszem a Moab óta. Az erősítéseket, mobilizáló órákat is folytattam, mindent inkább szintentartó módban.
Ami nem jó, hogy a viszonylag kellemes ősz ellenére mindig úgy érzem, hogy fázom, a rendelőben is többször rá kellett erősíteni a fűtésre. Az Antarktiszon nem a futás közbeni fázástól tartok - abban azért van tapasztalatom, hogy mínusz 10-15 fokban is jól tudok futni, inkább az egyéb időszakoktól félek: milyen lesz az idő a hajón, vagy amíg kivisznek bennünket a partra, és amíg el nem indulunk a napi szakaszokra, addig nem fogok-e szétfagyni...
Mondjuk ruhám annyi van, hogy egy kisebb outdoor áruházat be lehetne vele rendezni - legfeljebb majd felveszek mindent.