Antarktisz Ultra, -1.nap
Másfél nap az élet. Talán sokatoknak ismerősnek tűnik Szilvivel közös első könyvünk címe. Most azért aktuális, mert immár másfél napja nincs róla semmi hírem, akkor beszéltünk utoljára. Írtam neki az erre a célra létrehozott felületen, de választ nem kaptam. Azt nem tudom elképzelni, hogy ennyi idő elteltével Szilvi ne írt volna, feltételezem, hogy vagy nem küldte még ki a leveleket a "hajóposta" azaz szervezők levelező rendszere, vagy egyszerűen "lefagyott" az internet az Antarktisznál. Rosszabb esetben a tengeri betegségtől sújtva nem találja Szilvi a betűket a billentyűzeten vagy túl erős volt a hányingercsillapító tapasz és másfél napja alszik. De nem akarom elviccelni, rossz ez a bizonytalanság, az ember hozzá van szokva, hogy mindig, mindenkiről azonnal tud valamit, ha szeretne. Igaz, Szilvi mindig azt mesélte, hogy az első nap mindig nagyon furcsa a sivatagban, amikor az ember kiszakad az információs világhálóból, aztán meg sokkal jobban, szabadabban érzi magát, sokkal inkább magára, a körülötte lévő emberekre és világra tud figyelni, mint addig. Mindenesetre most úgy várom a levelét, mint 28 éve az első nyáron, amikor megismerkedtünk. Csak akkor a postást lestem, mikor dob már be végre egy borítékot a postaládába (igen, mi még leveleztünk!), amit a világ végén, Jászapátiban adott fel egy lány nekem, most pedig az e-mail fiókot frissítem újra és újra.
Ami biztos: a hajójuk kedd este futott ki Ushuaiából és lassan eléri az Antarktisz partjait. A szervezők által kiadott hír szerint pedig holnap (pénteken) kora reggel indul a verseny. Amint többet tudok, jelentkezem. Addig is szeretnénk köszönetet mondani CHERRISK-nek, Szilvi kiemelt támogatójának. Amikor lassan három éve felvetődött, hogy Szilvi futna egy 250 kilométert az Antarktiszon, egyértelmű volt, hogy ez az extrém vállalás támogató nélkül nem megy. A Cherrisk felkarolta az ötletet és ami nagyon fontos, akkor is mögötte állt, amikor a koronavírus járvány miatt az egész project veszni látszott, és kitartottak mellette akkor is, amikor a lábműtéteken esett át. Valószínűleg ismerték már annyira Szilvi emberi oldalát, hogy jól tudták: nem ad fel semmit, az álmaiért akár a világ végére is elmegy. Most a szó szoros értelmében így is történik. Szilvi pedig azért is örült mindig ennek a támogatói kapcsolatnak, mert a CherriskGO alkalmazással - amely a mozgást jutalmazza - tudott követői segítségével jótékonysági célokat szolgálni.
Remélem, hogy hamarosan újabbal hírekkel tudok szolgálni nektek!
Lubics Gyuri