Antarktisz Ultra, -8.nap
Hétfőn éjjel szerencsésen megérkeztünk Argentínába, Buenos Airesbe. Az út hosszú volt – csaknem egy teljes napig tartott, de legalább két szempontból hasznos volt: tovább tudtam edzeni a monotóniatűrésemet és az akklimatizációt is jól szolgálta, mert a Párizs – Buenos Aires járaton olyan jól lehűtötték a levegőt, hogy már-már az Antarktiszon éreztem magam. De legalább a pehelykabátomat is ki tudtam próbálni… Nem úgy, mint itt, az argentin fővárosban, ahol kellemes nyári melegbe csöppentünk Gyurival. Napközben 30 fok van, tűz a nap. Kicsit furcsa volt a váltás az otthoni hideghez képest, de azt hiszem még nagyobb lesz majd, ha továbbutazunk Ushuaiába pénteken. Reggelente kimegyünk egy-egy órát futni – szerencsére a Garmin alkalmazásban meg lehet nézni a népszerű futóútvonalakat bárhol a világon, így találtunk rá egy klassz ökoparkra az óceán mellett, ahol több futóútvonal is van, a legnagyobb kör kb. 8 kilométeres. Igyekszünk a várost is felfedezni: elég különböző hangulatú kerületek váltják egymást, hol kisebb, zegzúgos utcák, hol hatalmas sugárutak, itt kis színes házak, amott nagy „paloták”, felhőkarcolók; parkok, sok virág, hatalmas örökzöld növények mindenfelé. Mindegyiknek városrésznek megvan a sajátos hangulata – sajnos a világvárosok szomorú oldalaival együtt: viszonylag sok szemét az utcákon, hajléktalanok, kevésbé bizalomgerjesztő utcák. De összességében nekem tetszik ez a város, jó, hogy volt lehetőségem megnézni. Még két napot töltünk itt, aztán utazunk tovább – a „világ végére”.