Antarktisz Ultra, 1. nap
Az előzetes tervekkel ellentétben a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt péntek hajnalban nem tudott a tervezett helyszínen kikötni a hajó, és elrajtolni a mezőny. Szilvi így írt erről:
„Hajnalban keltem fel, fél 4 körül. 4-től volt reggeli, mert 5:30-kor indult volna a zodiac. Beöltözve, összecuccolva vártuk a beszállást, aztán kiderült, hogy nem tudunk partra szállni, mert a hajó a jégtáblák miatt nem tudja megközelíteni a szigetet. „Némileg” csalódott voltam. Szépen visszaöltöztem „hétköznapi” viseletbe, aztán ittam egy "zen" teát, átgondoltam a helyzetet, és megpróbáltam lazítani. Sikerült, mert most már nagyon zenben vagyok. Már látjuk a szigetet és a jéghegyeket. Eszméletlen az egész. Nagyon szeretnék már futni, elvileg délután jó esélyeink vannak az indulásra. Nagyon hideg van, jeges szél fúj. Elég fáradt vagyok, részben a korai keléstől, részben, mert nem aludtam jól. Többször arra ébredtem, hogy fázok. De remélem, ha végre elkezdünk futni, elillan a fáradság és majd bemelegszem.”
A versenyzőket szállító hajó dél felé vette az irányt, és kb. 100 kilométerrel odébb már alkalmas területet talált, ahol helyi idő szerint délután 1-kor végre eljött a várva várt pillanat: az Antarktisz „földjére” léphettek a versenyzők. Az úgynevezett „Paradise Bay”-nek hívott területet a kontinens egyik legszebb részének tartják, a szervezők itt jelöltek ki egy pályát, ahol a tervek szerint 6 órán keresztül köröztek volna a futók. A mezőny 43 főből áll, 18 nő és 25 férfi indult 23 országból, Magyarországot Szilvi és Roskovics Miki képviseli. A futam végül a viharossá váló szél miatt 4 óra 11 percig tartott. Eddig vártam, hogy megérkezzen a postás Szilvi levelével, élményeivel, de csalódottan kellett tudomásul vennem, hogy az elakadt az úton valahol az Antarktisz és Nagykanizsa között, így csak a szervezők híreit tudom továbbítani. A versenyzőknek nehéz körülményekkel kellett megküzdeniük: 20 cm-es vagy mélyebb hóban haladtak, jeges szél fújt, fagypont körül volt a hőmérséklet. A pálya cikkcakkos emelkedőkkel tarkított volt. Sok érdekes madarat láthattak, de pingvinek nem voltak. Jut eszembe, még a verseny előtt felhívták a figyelmet arra, ha a futók útvonala keresztezi a pingvinek útját, akkor a pingvineknek mindig elsőbbséget kell adni, és meg kell várni, amíg eltotyognak.
Visszatérve a versenyhez: az első napon legtöbb kilométert a nők között a kanadai Anim Swart teljesített (szám szerint 20-at), Szilvi a dél-afrikai Lara Reynoldssal együtt 18 kilométert tett meg, amivel a 3. helyen áll. A férfiaknál a német Ben Dame vezet 23 kilométerrel, Roskovics Miki a negyedik, 20-al.
Lubics Gyuri