A "világ" tetején
Ha majdnem minden nap edzel, vannak pocsékul sikerült napok. Tudod, hogy így normális, de mégis nehéz elfogadni. És vannak nagyon jó edzések, amik miatt imádunk futni.
Ilyen volt a mai is: az utolsó dombos felfutás után a környék legmagasabb pontján a Várdombon a homlokomról csorgó verejtéket törölgetve, zakatoló szívvel azt érezni, hogy ez nem a környék, hanem a világ teteje, és lefutni onnan feloldódva, az erdő hangjait hallgatva, gyönyörködve Marcipán mozgásában a legjobb, ami most történhet velem.