A leghosszabb 12 órám
A Milano – Sanremo verseny után biztos voltam benne, hogy idén nyáron már nem szeretnék 24 órás, vagy azon túli versenyen indulni, ősszel úgyis ott a Spartathlon, télen a 24 órás VB. Évek óta szerettem volna 12 órát, vagy 100 km-t futni, de ezek nekem edzésnek hosszúk, versenyként pedig nem fértek be, évek óta. Hát most itt volt a remek alkalom!
Ausztriában szerveztek május 17-én egy 12 órás versenyt, a Milano-Sanremot követő pihenő után erre készültünk. Nem edzettem hosszúkat, sokmindenre maradt időm, amire a hosszú edzések mellett nem: többet voltam a srácokkal, bicikliztünk, voltunk koncerten, nekem ezek mind-mind töltődés a sok futás után. Vogau tőlünk mindössze másfél órás autóút, tehát elég volt a verseny napján elindulni, ez is amellett szólt, hogy ott induljak, plusz bíztam az oszták szervezőkben, eddig mindig nagyon színvonalas versenyeken futottam Ausztriában. Az idén sem kellett csalódnom bennük, de ne rohanjunk így előre.
Ez a versenyszám elég nagy kérdés volt számomra, hisz sokáig tudok futni, 6 órán viszonylag gyorsan is, de, hogy ezt a kettőt jól össze tudom-e hangolni, most fog kiderülni. Tisztában voltam vele, hogy csúcsformában még nem leszek a Milano-Sanremo után, de megnyugtattam magam, itt most ennek semmi jelentősége. Odaállok és megpróbálok viszonylag jó eredményt futni, ha nem sikerül, akkor sincs baj.
Egy kritikus kérdés volt: ki fog kisérni, hiszen Gyuri épp továbbképzésen lesz, Anita barátnőm Amerikában, így a két bevált kisérő "kilőve".Olivér, az edzőm sem ért rá sajnos, így már kezdtem elkeseredni, mikor edzőtársam, Bekk Csabi felajánlotta, hogy elkisér. Mivel ő még nem frissített, így ezt kicsit neccesnek éreztem, de mivel különösebb célom nem volt ezen a versenyen, csak megnézni, hogyan is állok ebben a versenyszámban, ezért úgy éreztem, azért jó lesz ez így. A verseny előtti nap kiderült, hogy Csabi barátnője (Évi) és kislánya (Maja) is velünk tart, ez végképp megnyugtatott, hiszen így lehetőség nyílt arra, hogy Csabi (az UB előtti utolsó hosszú edzéseként) a 6 órás betétszámon induljon, és együtt tudjunk futni, Évi pedig frissíteni.
A vereny hajnalán elautóztuk Vogauba, és bár az eső szakadt, valahogy mégis jókédvű voltam és úgy éreztem jó kis nap lesz ez. Éviék miatt aggódtam kicsit, hogy nagyon eláznak majd, de ő megnyugtatott fussak csak nyugodtan, jól megy majd a verseny, ők pedig örülnek, hogy részesei lehetnek. Rajtszám-chipfelvétel pillanatok alatt megvolt, elfoglaltuk a frissítőhelyünket. Nevezéskor a futóknak interneten le kell foglalniuk a saját helyüket a pálya mellett, így a verseny napján, csak odamennek arra a sátorhelyre, amit előzetesen lefoglaltak, nagyon praktikus dolog. Csabiék összerakták az ’’állomásunkat’’, én futottam kicsit, átbeszéltünk még néhány dolgot Csabival.
A körszámlálás részben chipes, részben manuális volt, minden helyzetre felkészülve. A chipszőnyeg mellett a frissítőzónában eper, dinnye, banán, narancs, főtt ételek, kóla, iso, sör...., a szőnyegen átfutva folyamatos taps, kereplés, üdvrivalgás fogadta a futókat. A pálya hossza 1,829 km volt, egy kamionban az egész verseny alatt koncertek voltak, ezenkívül még 3 ponton volt kihangosított zene, unalomról szó sem lehetett.
A tervem nagyon egyszerű volt: 6 órán át 9 perces köröket futni (4:55-ös tempó), majd a második 6 órában 9:43-as körök (5:18-as tempó), így meglehet a 140 kili (76 kör) - ha ez nem esne jól majd lassítok, végülis nincs semmi tét. A max. pulzus 150 lehetett, de ennek közelében talán csak párszor jártam a verseny alatt.
Rajt után kb. 2-2 és fél órán át esett az eső, de engem abszolút nem zavart, szerencsére a szél alig fújt. Az első köröm jóval 9 percen belül volt, de megbocsájtottam magamnak ezt a dolgot, végtére is ez egy ismerkedő kör (meg a második, harmadik is). A második körben az autómból előkerült egy Maja által készített zászló: ’’Hajrá Szilvi’’ felirattal - teljesen elérzékenyültem, ilyenem még sosem volt. A harmadik körben éreztem, hogy fájdogál a hasam, így a negyedikben jobbnak láttam kiállni a mobil WC-nél, gyors hasmars után megkönnyebbülve folytattam a körözést. Úgy éreztem, simán ledolgozom a kiállás miatti időveszteséget, és igyekeztem elkergetni a ’’na ez is jól kezdődik...’’ típusú mondatokat a fejemből.
A 11. körnél vígan megállapítottam, hogy a hetede már meg is van - de jó is ez a 12 órás futás! Szépen egyenletesen gyűjtögettem a (tervezettnél kicsit gyorsabb) köröket. A hasfájás aztán megint kezdődött így a fent említett kék bódénál a 16. körben ismét meg kellett állnom. Ezeket az eseményeket száraz tényként közöltem Csabival, nehogy má’ elkezdjen valaki sajnálni és én is vele tartsak. Pedig a harmadik látogatásra sem kellett sokat várni, így az első 4 órára begyűjtöttem 3 hasmarsot - ami a lényegtelen dolgok polcára került, valamint a tervezett számú kört - ami a lényeg volt. Sajnos viszont az egyre erősödő hányingeremet nem igazán tudtam figyelmen kívül hagyni. A lábam is mintha fáradni kezdett volna. ’’Mit gondolsz kisanyám, lassan 4 órája futsz 4:48 körüli ezrekkel, nem fáradsz el? Amúgy meg nem nagy ügy, az egész nem tart harmad annyi ideig sem, mint a Milano-Sanremo. Yuppii!’’ - bíztattam magam. Egyre nehezebben ittam meg a szokásos fél liter italomat, rosszul esett, amint leért, mintha téglává vált volna a gyomromban, ami rendesen rázkódott a futástól. A tempóm nem csökkent, de egyre rosszabbul esett a metál koncert a kamionnál és a hatodik órában a kamion melletti elhaladás után, végre a kukoricás mellé sikerült kiraknom az elmúlt 2 óra alatt magamba töltött folyadékot. Na gondoltam, a mellettem levők biztos azt hiszik, hogy megborult a csaj, pedig én tudtam, hogy most lesz csak igazán jó! Ekkor a frissítőt már Évi rakosgatta össze. Mondtam neki, hogy jött a róka, így egy darabig csak vizet iszom. Egyébként jó volt, hogy az első 6 órára tervezett 40 kört kipipáltam, most lehetett kicsit lazábban futnom.
Közben elindult a 6 órás futam, friss futókkal, köztük Csabival, így nem sokat vettem vissza az eddigiekhez képest - "szuper amivel most gyorsabban megyek, a végén még jól jöhet." Kegyetlen szomjas voltam, beugrott, hogy a kocsiban van baracklé és az kívánom. Évivel megkevertettem 1/3 gyümilé, 2/3 víz arányban és a verseny végéig már csak azt ittam és zselét ettem 2 darabot óránként. A lábam újra könnyű lett. A pályán egyre többen sétálgattak, voltak, akik a párjukkal kézenfova: ’’De jó lenne, ha itt lenne Gyuri, mi is így sétálnánk’’-mondta az egyik hangocska a fülembe. ’’ Micsoda?? Jobb lenne sétálni? Nem azért vagy itt! Mennyivel jobb neked, te tudsz futni!’’- mondta a másik.
.jpg)
Ahogy telt-múlt az idő, egyre gyakrabban pillantgattam az órámra, kíváncsi voltam, mennyi lesz a 100 km-es időm - ami 8h14 lett. Ez PB, de közel a harmada vissza volt a távnak - "korai még örülni!" A 65. körömben lassultam le arra a tempóra, amit a 41-től terveztem, örültem neki, de még vissza volt 12 kör. "Innen már elég lesz a 10 perces kör is!" Nagyon melegem volt! A legtöbben hosszú nadrágban, hosszú ujjúban futottak, én rövidben, ráadásul engem Csabiék 3 körönként nyakon öntöttek hideg vízzel, mert úgy éreztem kigyulladok, a combjaim újra nehezedtek. Reálisnak láttam a 77 kört, de úgy éreztem, beledöglök. Csabi ahányszor futott mellettem, mindig bíztatott, dicsért, én meg kértem, maradjon csendben. Már csak befelé tudtam figyelni és arra, hogy még egy kört fussak 10 percen belül, meg még egyet, meg még egyet...
Ahányszor átfutottam a chipszőnyegen, mindig hatalmas taps fogadott, de nem akartam örülni, ünnepelni, még mindig nem voltam biztos a dolgomban, persze minden áthaladáskor kaptam egy jókora lökést a szurkolóktól. A 76. körben tudtam először felnézni, magasba emelni a kezem és átérezni, hogy igeeen megcsináltam! Csabi futott mellettem - láttam, hogy nagyon büszke, a 77. kör után kiabált, hogy fussak még, nincs vége! Utolsó erőmet beleadva rohantam. A kürt hangja után, ledőltem a fűbe a kukoricás tövébe. Éviék bebugyoláltak egy plédbe, amíg lemérték a tört körömet. Hihetetlen boldog és fáradt voltam. Sikerült 141,9 km-t teljesítenem 12 óra alatt, ami új magyar csúcs lett. Fantasztikus kísérőim voltak, köszönöm nekik!
Így futottam életem leghosszabb 12 óráját...
A versenyem saját linkje:
https://connect.garmin.com/activity/501803155.
A hivatalos időmérés eredménye: